~Közlemény.

So sorry! Nincs netem ezért nem tudok új részt kirakni..:( amint lesz intézkedem! 

1.Fejezet

~Phoebe szemszöge~

Remekül indult a napom.Az öcsém megint cseszegetett,szokásához híven. Miután lerendeztem Tobyt,felöltöztem. Egy szép,virág mintás ruha mellet döntöttem

. Hajamat lazán felfogtam és (szokás szerint) kihagytam a sminkelést. Anyától örököltem,az arcbőrömön nem igazán voltak hibák,szemfestékre vagy szájfényre sincs igazán szükségem,persze hogy ha az alkalom megköveteli vagy épp olyan kedvem van akkor fel rakok egy kicsit. Lementem a konyhába ahol Gail szorgoskodott a reggelimmel.

-Szép reggelt Gail!-Mosolyogtam rá.

-Önnek is Phoebe! Palacsinta megfelel?-Bólintottam és már el is kezdtem magamba tömni egyet. Persze tűz forró volt és majdnem vissza kellet köpnöm. Gail csak mosolyogva csóválta  a fejét...Már megszokta...

-Sophie dolgozik?-Kérdeztem miután lenyeltem a  falatot.

-Tudtommal igen. A nappalinkban van azt hiszem.

-Zavarnám ha bekukkantanék egy kicsit? Ma nincs semmi dolgom..-Anya,Kate és Eliot Ray-nél,a nagyapámnál vannak. Mia Párizsban a munkája miatt és Ria meg a pasijával enyeleg valahol...Blöee nem csípem azt a fazont...Hogy Eliot még hogy nem verette meg...

-Nem hiszem kedvesem,tudja hogy önt mindig szívesen látja.

-Remek.-Pattantam fel,gyors felkaptam még két palacsintát amit útközben majszolgattam...Nem mintha olyan messze mentem volna,csak az épület másik felébe.Tayloréknak volt nálunk egy külön lakrészük.

Az egyik palacsintát már elpusztítottam. Nem hallottam neszt Talyorék nappalijából,bár az ajtó csukva volt.Kopogtam,haraptam egyet a reggelimbe majd beléptem a helységbe.

-Sophie,zavarok?-Kérdeztem miközben épp lenyeltem a falatot,mire a várt barna női szempár helyett hat pár férfi szem tapadt rám. Na basszus,tényleg dolgozik. Egy pár másodperc alatt mérlegeltem   a helyzetet. Egy apámmal egy idős,kopaszodó fazon és...bazdmeg a One Direction. Kikerekedett a szemem és nagyot nyeltem. Híresek,nem nagy cucc...de az már igen hogy imádom a zenéjüket,bár koncerten sose voltam vagy hasonlók...Szedd össze magad Grey! Egy hatalmas,bájos mosolyt öltöttem és nagyon erőteljesen reménykedtem hogy nem ragadt kaja a fogam közé.

-Sziasztok,Jó napot.-Intettem feléjük.-Elnézést nem akartam semmit megzavarni.-Ekkor lépett be Sophie a szobába és rögtön rám vigyorgott.

-Phoebe,hát te? 

-Csak gondoltam benézek hozzád,kíváncsi voltam épp min ügyködsz.-Vontam vállat. Ismét egy mosolyt volt a válaszom. Imádom ezt a nőszemélyt!

-Srácok,ő itt Phoebe Grey,apám főnökének a lánya,mintha az unokahúgom lenne. Phoebe ő itt Paul és...

-Liam,Zayn,Niall,Louis és Harry...tudom Sophie...tudod a 21 században élek én is és tudom mi az a  One Direction...-Vágtam a szavába mire kaptam tőle egy szemforgatást.

-Zavarok?

-Ugyanmár! Nekem úgy is mennem kellene,legalább valaki ellenőrzi hogy miket aggatnak majd a fiúkra-Felelt Paul,kezet ráztunk,elköszönt Sophietól,intett a srácoknak majd gyorsan le is lépett.

-Ha már így kened mi az a One Direction,biztos azt is vágod hogy az ír elég kajás és nagyon szimpatizál azzal a palacsintával...-Vigyorgott rám a szöszi.-Niall.-Nyújtott kezet én pedig készséggel elfogadtam. 

-Hát,valami vadállat már bele harapott de hozhatok valami harapnivalt ha ennyire ingerel a reggelim.-feleltem kézrázás közben,mire egy csoportos nevetés volt a 'jutalmam'. Sorra bemutatkoztam Zaynek,Liamnek és Louisnak.Éppen hajoltam és nyújtottam a kezem a fürtösnek,ám ugyanabban a pillanatban állt fel ő is és csöppet össze koccoltunk.

-Áúú...Az ember azt hinné hogy ennyi lobonc tompít egy koccanást...-Dörzsöltem a homlokom.

-Ne haragudj,de ha ez megnyugtat a te fejed sem egy mályvacukor puhaságú.-Nevetett. Csak most néztem fel,és elkapta a pillantásomat. Az az átható,zöld szempár mintha a lelkemig látott volna. És nem úgy mint egy elcsépelt,vámpíros regényben hanem...úgy igazán. Éreztem hogy némi pír szökik az arcomba és akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

-Phoebe Grey.-Nyújtottam a kezem,még mindig a szemébe nézve.

-Harry Styles.-És kezet fogtunk. Kirázott a hideg...de csak is a jó értelemben. Az az érzés ami  végigfutott a testemen amikor hozzám ért...Mély levegőt vettem és automatikusan az ajkamba haraptam.Mindig ezt csinálom ilyen szitukban...Bár eddig semmi ehhez foghatót sem éreztem semmilyen fiúval sem... És még csodálkoznak az emberek hogy minden tini picsa oda van ezért a srácért...Ilyen hatással lenni rám.

Térj magadhoz Grey,ne bámuld már! Korholtam magam,vetettem rá egy még nagyobb mosolyt és elengedtem a kezét,de a pillantását nem tudtam.

-Szóóval..nem akarok tolakodni de..öhm..lesz kaja?-Kérdezte édesen Niall,muszáj volt ránéznem.Mosolyogva bólintottam egyet.

-Palacsinta,müzli és gyümölcs? 

-Ha van öntet is  a palacsintára...-Nyújtotta el a mondatott a szöszke.

-Az alap.-Kacsintottam és kisiettem a szobából,egyenesen a konyhánkba.

~Harry szemszöge~

Amikor Phoebe kiment kajáért visszaereszkedtem a fotelbe. Aszta... Azok a gyönyörű,kék szemek,az a test,az a mosoly és ahogy az ajkába harapott...Basszus. Csak bambultam magam elé...Lou bökött oldalba és egy vigyor kíséretében kérdőn megvonta a vállát mire én csak a fejemet ráztam de egy letörölhetetlen mosoly ült ki az arcomra. Zaynel átültünk a szembelévő két személyes fotelba hogy Sophie könnyebben tudja mutogatni majd a rajzokat. Pár perccel később nyílott az ajtó. A lány lökte be a fenekével és fordult be a szobába két hatalmas tálcával a kezében,az egyiken üdítők és tányérok,a másikon ennivaló volt. Elment mellettünk,szinte pontosan előttem állt meg,háttal felénk.Az ujjaimmal a számat kezdtem piszkálni.

Szépen,kecsesen leereszkedett és lerakta az egyik tálcát majd a másikat is. a tökéletesebbnél is tökéletesebb kilátásom volt a fenekére.Hmmm....Kiegyenesedett,kisimította a szoknyáját,megkerülte az asztalt és leült velem szembe,és mélyen a szemembe nézett. Keresztbe tette a lábát és szinte provokálóan simított végig a combján. Basszus...Éreztem ahogy a vér megidult bizonyos testrészem felé és egy mély,elfojtott torokhang hagyta el a számat. Egyik lábam a másikra vetettem és az ökleimet a púposodó nadrágomra ejtettem hogy eltakarjam a reakciómat a lány mozdulataira. Volt valami ebben a lányban..ahogy reagált rám..ahogy én reagáltam rá...A szeme,a mosolya...mindene.Kívántam...nem is kicsit,és tudtam,hogy ő is így érez irántam.

Prológus.

Milyen egy átlagos lány élete? Nos...fogalmam sincs. De komolyan...A családom kőgazdag.Pff...ez nem is kifejezés...Apám a világ egyik leggazdagabb emberének mondható.Mindene megvan 4 éves kora óta,de semmije sem volt amíg meg nem ismerte anyát.Legalábbis ő mindig ezt mondja.Imádja,rajong érte és ez kölcsönös. Sosem láttam az ő szerelmükhöz foghatót a 17 év alatt amit leéltem. Azt hiszem,minden eddigi pasim szemében,azt a tekintetet kerestem,ahogy apa szokott anyára nézni...A nevem Phoebe Grey.Az apám Christian,felesége és szerető anyukám Ana. Szerencsémre,remek a kapcsolatom mindkettőjükkel,főleg anyával,elvégre egy lány nem igazán beszélhet arról az apjával hogy az éppen elöttük elsétáló srácnak milyen jó feneke van...(:DD) A bátyám Ted,2 évvel idősebb nálam,az öcsém Toby 4 évvel később született mint én.
Csak hogy értsétek milyen a kapcsolatom Riával,el kell hogy mondjam hogy az ő anyukája nem sokkal anya után ismerte meg Eliot-ot,apa testvérét.Anya és Kate a fősuli óta legjobb barátnők voltak. Így amikor fél évvel Aria után megszülettem,nem volt meglepő hogy mi is nem vérszerinti testvérekké váltunk...
Ezer éve,szinte  a család tagja a testőrünk Taylor,felesége és egyben házvezetőnőnk Gail és Taylor első házasságából született lánya,Sophie. Leírhatatlanul szeretem őket. Sophie divattervezőnek tanul és most megkapta az egyik legjobb divattervezői állást.Baromi ügyes a csaj!
Jaa amúgy,Toby születéséig Seattle-ben laktunk,de miután megérkezett az az ördögfióka,elköltöztünk...LONDONBA. Igen-igen...hogy az Istenbe jutottunk mi el a világ másik felébe? Nos...anya imádja,a munkája révén is és pár éve valamiért úgy látták jónak hogy el kell hagynunk a várost,ahol születtem...Sose mondanak erről semmit,de nekem mindig is gyanús volt hogy az egész Grey család+Taylorék hirtelen "kiruccantak" Angliába...